Szabadka Polgári Mozgalma felteszi a kérdést: kell-e még, hogy, vér folyjon az utcákon? Tudjuk, hogy a hatalom, a vezetés az, amit a legjobban szeretnek a világon, és mindent, ami ezzel együtt jár: az ország javainak elherdálását, az állami pénzek eltulajdonítását. Tudjuk, hogy Önök nagyon jól élnek, ezt nem is takargatják, sen Önök, sem az Önök politikai és lojális követői. Dehát ki is adná fel mindezt! Önök nem fogják, még akkor sem, ha vér az ára. A mi vérünk. Miért gondolják, hogy Önök jobban szeretik Szerbiát, mint mi? Azt mondják, mi az ország ellenségei vagyunk, mi azonban - ezzel ellentétben - pont az ország érdekeit tartjuk szem előtt, ezért is vagyunk rezsimellenesek. Két hónapja próbálkozik az elnök azzal, hogy valamilyen módon válaszoljon a lázadásokra, amelyek már kisebb, általában passzivitásba süllyedt településeken is sorra szerveződnek. Az elnök egyre többet magyaráz, a nép egyre kevésbé érti a dolgokat. Egy párhuzamos valóságban vagyunk. Mit mond majd az elnök legközelebb? Fogalmunk sincs. Valamit a "tanácsadó referendumról". Önmagáról. Az egyetemisták nem adják fel, a vezetés pedig mindent meg fog tenni azért, hogy hatalmon maradjon.
Világos, hogy a hatalom nem fogja teljesíteni a hallgatók követeléseit, és fokozza az erőszakot, de mit akarnak? Nyílt összetűzések felé sodródunk, a hatalom semmilyen párbeszédre nem hajlandó, különböző "terelésekkel" próbálják elvonni a figyelmet a lényegről, és az elnököt helyezi előtérbe, ami a pozíciójával teljesen ellentétes dolgokat cselekszik, és egyre mélyebb árkot ás a két Szerbia között. Az egy ember kultuszán alapuló renndszerre felkerül a korona. Az alapvető téma még mindig az, hogy ki a felelős 15 ember haláláért, de válasz nincs. Az elnök ma azt mondta, hogy az egyetemisták - akiket ő ellenzéknek nevez - nem akarják meghallgatni a kérését.
Nekünk is van egy kérésünk. Álljon félre, és hagyja az illetékes intézényeket, hadd tegyék a dolgukat.
Csak két út áll előttünk. Jó annak, aki felismeri, melyik a helyes.
2025.01.17. SZABADKA POLGÁRI MOZGALMA